2013. december 18., szerda

Egy percben - Könnyek


Alexander Dobrov
- 1 percben - 
Könnyek




Az éjszakai város halk moraja tolvajként lopódzott át a házaspár hálószobájának földig érő, sötétbarna függönye alatt, amikor András saját meggyötört nyögésére ébredt. Óvatosan fordult oldalra, hogy ránézzen az ébresztőórájára és közben figyelt arra, nehogy felesége Eszter, a harmincéves, hosszú vörös hajú irodavezető, nehogy véletlenül felébredjen.
A harmincnégy éves, megtermett férfi hat héttel azelőttig könyvelőként dolgozott egy elektrotechnikai cégnél. Azonban a gazdasági helyzetre való tekintettel elbocsátották. Másfél hónapnyi elkeseredett munkakeresés után talált magának egy biztonsági őr állást, nem is rossz helyen. Bár nem ígértek túl sok pénzt, de annál több munkát, mégis elvállalta. Mondván, kell egy meló.
Kettő múlt négy perccel, amikor András ránézett a fekete műanyagból készült vakító piros számokat mutató órára. Mélyet sóhajtott és lelkét megrázta a gondolat, hogy a jól fizetett, öltönyös munkahelyéről egy irodaház portájára kerül, ahol a betanulásakor a betérő többi öltönyös még csak vissza sem köszönt neki. Lelke fájdalmasan sajgott, amikor belegondolt abba, hogy pár héttel korábban ő is hasonlóan átnézett a tápláléklánc alján rekedt embereken. De amikor ott állt a számkivetettek egyenruhájukban, rájött, ők sem mások, mint önön maga. Ahogyan az emeltekre igyekvő vasaltnadrágosok is csak ruhájukban különböznek.
A nyomasztó álmából ébredt férfi mélyen teleszívta tüdejét a hálószoba sötétjével és próbálta csillapítani megbántottan háborgó lényét. S igyekezett újra visszakeveredni az álmok földjére. De nem járt sikerrel. Csak bámult bele a hálószoba sötétjébe és magában számlálta a lassan vánszorgó másodperceket.
A néma számolást csak feleségének alig hallható szipogása törte meg. András felkönyökölt a fehér, gyűrött párnák között és szótlanul nézte feleségét. Szeretett volna meggyőződni arról, hogy valóban azt hallja-e, ami történik, körülötte a valós világ van, s nem egy félálomban tudattalanul elképzelt másik helyen van.
    - Mi a baj Kedvesem? – kérdezte a férfi megdöbbenve azon, hogy felesége ébren van, és csöndesen sírdogál.
De nem érkezett válasz ezért a férj feltápászkodott, felkapcsolta az olvasólámpát és hogy arcát lássa, átmászott felesége reszkető teste fölött.
    - Mondd el, kérlek, hogy mi bánt ennyire! – erőltette tovább András az éjszakai beszélgetést, miközben a lámpa éles fényétől erősen hunyorgott.
    - Semmi… - közölte Eszter alig hallhatóan – Aludj inkább! Holnap nehéz napod lesz!
András szíve elszorult, ahogyan feleségének legörbülő száját nézte, s belegondolt, hogy a nőnek fontosabb, hogy ő kipihent legyen, mintsem az, ami bántotta. De a férfi pontosan ezért nem akarta annyiban hagyni. Közelebb hajolt az asszonyhoz és apró csókot lehelt homlokára.
    - Szóval a munka… - állapította meg csöndesen András – Tudod, hogy szükségem van egy állásra…
Eszter könnyfátylon át, hatalmas zöld szemeivel riadtan pislogott a férfira, aki a gyámoltalan nő látványától gyöngének érezte magát.
    - Tudom, de látom, mennyire szenvedsz! – válaszolta Eszter a könnyeivel küszködve – És nem akarom! Kérlek, ne menj oda dolgozni!
    - De Szerelmem! Szükségünk van a pénzre! – válaszolta férfi letargikus hangon.
    - De bele fogsz rokkanni! – folytatta a nő - Inkább munka előtt, vagy utána elmegyek takarítani… Ott van az irodaházunk… Van egy csomó lépcső, meg szoba… De nagyon kérlek!
András szíve nagyokat dobbant. S hiába próbált nyelni, a torkában lévő gombóc nem engedte és könnyeket csalt a szemébe. Meghatotta felesége hősies segíteni akarása.
    - De az irodában vezető vagy. Hogy nézne ki, hogy munka előtt takarítod a lépcsőházat?! – mondta szavait nyeldekelve András.
    - Nem érdekel! – válaszolta harciasan Eszter – Bármit megteszek, de ne menj oda dolgozni! Féltelek és féltem a házasságunkat! Annyira vigyázni kell rá!
    - Miért is kell rá annyira vigyázni? – kérdezett vissza a férj.
    - Mert, ami értékes, az törékeny és vigyázni kell rá! – válaszolta egyértelműen az asszony.
András nem tudott tovább vitatkozni feleségével. Belátta, hogy a nőnek igaza van. S ha már az első munkanap előtt nem tud rendesen aludni, akkor később még rosszabb lesz a helyzet. Ami valóban a kapcsolatuk rovására mehet.
Az asszony mondatától és a gondolattól a férfi akarata és kemény jelleme megtört. S odaadó melegséggel ölelte át az asszonyt, akit mindennél jobban szeretett. A nő belekapaszkodott a férfi erős vállaiba és biztonságot adó karjai között kitört belőle az összes érzelem, amellyel férjéhez kötődött. András lelke reszketett, ami újabb könnyeket rázott ki szemeiből.
Hosszú percekig csak szorították egymást, amit András egy aprócska csókkal tört meg.
    - Ezt a leckét meg kellett tanulnom… - jegyezte meg alig hallhatóan a férfi, amitől felesége még erősebben magához szorította - Úgy döntöttem, holnap bemegyek és közlöm velük, hogy nem vállalom… - súgta halkan nejének fülébe.
Majd újból átölelték a másikat és egymásba kapaszkodva várták a szebb holnapot hozó reggelt.

PDF változat
Facebook

Bejegyezte: dátum: