A fekete magassarkú
csizma hegyes sarkai tekintélyt parancsolóan kopogtak a járda szürkés
aszfaltján, ahogyan Ildikó határozottan tartott úti célja felé. A harmincegy
éves, magas, karcsú irodavezető vállig érő vörös haját a tavaszi kósza szellő
játékosan dobálta, amikor a kirakatban egy zöld pulóvert vett észre. Mely
igazán megtetszett neki és az ezüstösen csillogó órájára pillantva úgy döntött,
egy kis kitérő még belefér.
A tolakodó vásárlóktól
mentes helyiségbe lépve azonnal a pénztár mögött álldogáló fiatal hölgyhöz
lépett, hogy némi időt spórolva, egy kis segítséggel megszerezze a ruhadarabot.
- Jó napot! – köszönt
Ildikó a körmeit piszkálgató húszas évei elején járó kissé molett, hosszú,
fekete hajú eladónak.
- Napot! – hangzott az
üdvözlés, anélkül, hogy a nő felnézett volna.
- A kirakatban láttam egy
zöld pulóvert, azt szeretném megvenni! – közölte akaratát határozottan Ildikó.
- Van ott zöld pulóver? –
kérdezte felpillantva az eladó.
- Igen! – lepődött meg a
kérdésen a lelkes vásárlójelölt.
- Te Gabi! – kiáltotta el
magát félig hátrafordulva az eladó – Milyen zöld pulcsi van a kirakatban?
- A miénkben? – hangzott
fel mély női hangon a kérdés a hátsó raktár felől.
- Aha! – válaszolt
intelligensen az eladó.
- Szerintem ott nincs
olyan! – kiáltotta vissza Gabi.
- Pedig én láttam! –
állította határozottan Ildikó.
- Azt mondja ez a nő,
hogy van ott egy! – kiabált ismét az eladó.
- Akkor mond neki, hogy
új kollekció és még nem érkezett meg! – oldotta meg a problémát Gabi.
A közjátéktól Ildikó
vékony, finom ívű szemöldöke homloka közepéig szaladt fel.
- Sajnos, az a pulóver
még nem érkezett meg – közölte az eladó és ismét elsüllyedt körmeinek
piszkálásában.
- De hát ott van! Láttam!
– méltatlankodott a reménybeli vásárló – Hogy lehet, hogy nem jött még meg, ha
ki van rakva a kirakatba?
Az eladó körmei
megakadtak egymásban és arca legondolkodóvá vált, amin látszott az erőlködés.
Majd lassan felnézett:
- Akkor kifutó széria! –
közölte egykedvűen.
- Akkor azt az utolsó
darabot felpróbálnám és ha jó rám, akkor elvinném! – válaszolta Ildikó.
- Te Gabi! – fordult
ismét félig hátra az eladó.
- Mi van már megint? –
kérdezte a hátul lévő nő.
- A kirakatból a pulóvert
elviheti a nő?
- A kirakatból? –
kérdezett vissza Gabi.
- Ahann! – válaszolt a
pénztárban ülő.
- A kirakatot a főnök
engedélye nélkül nem lehet átrendezni! – állította határozottan Gabi.
- Nem lehet! – fordult
Ildikó felé ismét az eladó.
- És ha megbeszélnénk az
üzletvezetővel? – próbált megoldást találni a vörös hajú nő, aki még mindig
ragaszkodott korábbi tervéhez és meg akarta venni a pulóvert.
- Nincs bent! – hangzott
a válasz a felvetésre.
- Fel tudjuk hívni? –
erőlködött tovább Ildikó.
- Áh! Ilyenkor nem lehet
zavarni! – közölte a pénztárban ülő.
- Munkaidőben?! – kezdte
felemelni a hangját Ildikó, de az eladó jámbor tehén módjára csak bambán bámult
rá – Akkor a viszont látásra!
Ildikó idegesen sarkon
fordult és kiviharzott az üzletből.
