KÜLSŐ - BUDAPESTI UTCA, IMI, IDŐS NÉNI, IDŐS BÁCSI - KORA ESTE
Imi kilép a
társasház kapuján. Körbenéz.
Gyors lépekkel
elindul az utcán, közben folyamatosan körbe nézeget.
Ahogy megy az
egyik sarkon meglát egy idős, görnyedt házú nénikét, aki kéreget.
IMI
Már megint itt a
boszorkány. Esszem, fasszom megáll!
(elgondolkodik)
Vagy inkább
Qvasimodo anyja! Qvasimodó meg… Bekaphatja!
Elmosolyodik.
Majd amikor ismét a nénire néz lehervad arcáról a mosoly.
IMI
(kissé undorodva)
Qvasimodo,
inkább ne kapja be!
Ahogy közelebb
ér, látja, hogy egy, bottal közlekedő idős bácsi ér az utcasarokra, ahol a
nénike kéreget. A bácsi pénzt ad a nénikének.
Imi elszégyelli
magát.
Ahogy a
nénikéhez ér, zsebéből aprót vesz elő és a nénikének adja.
NÉNIKE
Az Isten áldja
meg jóságáért! Kívánok magának minden jót és hogy az álmai teljesüljenek!
Imi lehajtja
fejét, lépteit tovább szaporázza.
