Alexander Dobrov
- 1 percben -
Limonádé
- Látom rajtad, hogy nem vagy jól! – mondta Kinga, a harminckét
éves, szőke, rövid hajú kozmetikus férjének, miközben kedvesen
végigsimította arcát.
- Csak a karácsonyi
zabálás… - válaszolta a fehér bőrkanapén bágyadtan üldögélő
és kényszeredetten mosolyogó Zsolt, aki épp három héttel járt
a krisztusi kor előtt.
Nyolc évvel korábban szerettek
egymásba, amikor Kinga minden spórolt pénzét és nem kevés
kölcsönt fektetett első, saját szalonjának megnyitásába.
Fontos volt számára, hogy saját kis üzlete úgy nézzen ki,
ahogyan arról már hosszú évek óta álmodozott. Azonban
rendelkezésre álló forrásai ezt eleinte nem engedték. Mígnem
egy gyűrött újság, kávéfoltos hirdetésében meg nem találta
Zsolt telefonszámát, aki bőszen reklámozta magát, mint remek
burkoló mestert.
Már az első találkozás lenyűgözte
a fiatal kozmetikusnőt. A férfi szikár termete, hatalmas barna
szemei és borostás arca megtetszett a nőnek és úgy döntött,
bármi lesz az ára, nem fog mással dolgoztatni. Zsolt nem különben
érzett fellobbanó vágyat a szöszke, kislányos arcú nő iránt.
Tudta, hogy a szalon elkészítése nem lesz élete legjobb üzlete,
de elvállalta, hogy a kozmetikus közelében lehessen.
A férfi bármennyire igyekezett az
időt húzni, két hétnél hosszabbra nem tudta nyújtani a
kivitelezést. Amikor végzett, kényszeredetten topogott Kinga
előtt. A nő azt hitte, hogy a munkabér kifizetése okoz némi
izgalmat a burkoló számára. De tévedett. Miután a férfi
megkapta aprócska járandóságát, egy üveg pezsgőt húzott elő
szerszámos ládájából mondván, hogy fel kell avatni az új
szalont. A felavatás pedig jól sikerült és csak éjfél körül
tápászkodtak fel a frissen lerakott kövezetről. Nem sokkal később
összeköltöztek és megkezdték közös életüket.
- Sajnálom, hogy
fáj a gyomrod! – mondta a kozmetikusnő és puszit lehelt férje
arcára.
- Csak a sok
zsíros, amit összeettem… - közölte a burkoló és komótosan
feltápászkodott az ülőgarnitúráról – Iszom rá egy fél
pálinkát. Az majd rendbe szedi a gyomrom.
De Zsolt, a konyha felé iramodva azt
már nem látta, ahogyan Kinga rosszallóan csóválta a fejét.
Valahol úgy érezte, férje csak indokot keresett arra, hogy külön
szóváltás nélkül igyon egy kortyot.
Tíz perc telt el azután, hogy Zsolt
visszatért a kanapéra és belemélyedt a tévé képernyőjének
bámulásába. Kinga akkor állt fel, amikor férje teljesen átadta
magát a filmezés örömeinek és kiment a nappaliból. Két perccel
később, kezében egy korsónyi limonádéval tért vissza a férfi
mellé. A halványsárga lé láttán Zsolt szájában összefutott a
nyál, amit csak tetézett, amikor szőke kedves aprót kortyolt
poharába és az apró jégkockák játékosan nekikoccantak az
üvegnek.
- Kérhetek egy
kortyot? – nézett éhes kiscica módjára feleségére a szenvedő
férfi.
- Nem lett olyan
finom… - mondta Kinga, miközben a férje felé nyújtotta a
limonádét.
Zsolt mohón kapott a pohár után,
mert bár nem volt szomjas, a látvány mégis ivásra sarkallta.
- Nyugodtan
megihatod – mondta Kinga látva a férfi arcát, aki a biztatás
hatására szinte magába öntötte az italt – A citromlé biztos
jót fog tenni a gyomrodnak…
- Biztos… -
dünnyögte közönyösen Zsolt, miközben figyelmét újra a tévé
kötötte le.
A film negyven perccel később véget
ért és az átmeneti műsorszünetet Zsolt egy cigaretta elszívására
kívánta felhasználni. Kinga, mintha valami rosszat tett volna, ami
miatt szégyellnie kell magát, szótlanul követte élete párját
az erkélyre.
- Fáj még a
pocid? – kérdezte a szőke nő kedvesen.
- Érdekes módon
nem! – válaszolta kissé felszabadultan Zsolt – Nem gondoltam
volna, hogy a limonádé ilyen jót tesz majd neki!
- A limonádé… -
Kinga bűnbánóan lesütötte szemeit – Meg az a kis adalék, ami
bele került…
- Mit tettél bele?
– kérdezte Zsolt döbbenten, miközben szemöldökei hajának
tövéig kúsztak fel.
- Egy kis
szódabikarbónát… - vallotta be az asszony.
Zsolt azonnal felismerte a cselt és
rájött, hogy átverés áldozata lett:
- Te tudtad, hogy
el fogom kunyerálni a limonádédat? – kérdezte meghökkenve
Zsolt – És ezért tettél bele szódabikarbónát?
Kinga lesütött szemeivel a szürke
linóleumot bámulta és alig láthatóan bólintott egyet:
- Mert úgy
gondoltam segíteni fog, – nézett fel férjére a szőke nő –
de ha mondtam volna, hogy vegyél be egy kanállal, akkor nem
csináltad volna meg…
- Ez igaz! –
Zsolt nem bírta tovább és hatalmas, jól eső nevetés tört ki
belőle – Jaj, Te kis boszorkány! Annyira szeretlek!
A férfi átölelte rafinált
feleségét, egy csókot nyomott az arcára:
- Imádom, hogy
ismersz, és ilyen jól bánsz velem!
Egy percben - Motivációs levél
Egy percben - A telefon
Egy percben - Író-asztal
Egy percben - A futam
Egy percben - Csokitorta
Egy percben - Egyszerű vers
Egy percben - Az ész
Egy percben - Pulóver
Egy percben - 5 méter
