Alexander
Dobrov
-
1 percben -
A
rövidebb út
(A történet és a
szereplők kitaláltak, a valósággal való bármely egyezés a
véletlen műve. A megírás során egyetlen állatnak sem esett
bántódása és minden vonatkozó előírás betartásra került.)
(A kocsma a
tudományok tárháza. Napeste ott gyűlik össze a munkában
megfáradt szellemi tőke, de némi lazítás után minden problémára
születik legalább egy elmés megoldás…)
- Még egy ampulla?
Jöhet? – kérdezte Kelemen, a kisüvegel szeszre célozva,
miközben lazán könyökölve a füstös kiskocsma pultját
támasztotta.
Törvény ide, vagy oda, a falusi
vendéglátóipari egység törzsvendégei nem tartottak sem az
ellenőrzéstől, sem a vele járó büntetéstől, így kannás
borból készült kisfröccsük mellé bátran rágyújtottak a zárt
helyen. Ferenc, a negyvenediket taposó, pocakos kocsmáros, akit
mindenki csak Fecókának hívott, eleinte még szóvá tette a
dolgot, de látva „bútorainak” ellenállását, hagyta, hogy
minden folyjék a nemdohányzók védelméről szóló törvény
előtti állapotban.
A következő körre invitáló Kelemen
közel harminc éves kőműves pályafutása alatt megszokta, hogy
közelében mindig van valamilyen szesz. Ahogy a környezetében élők
is megszokták, ápolatlan, állandóan borostás külsejét, amelyen
csak nagy ritkán igyekezett ollóval, szappannal és frissen mosott
ruházattal segíteni.
- Többet most nem
ihatok. Még át kell mennem Szolnokra… - válaszolta Géza, az
ötvenes éveiben járó, vékonydongájú, őszes férfi, aki
burkolóként nemcsak a „Hörpintő”-ből ismerte a falazó
mestert.
- És azzal mi a
baj? Egy fél deka csak beolajozza a lábaidat! – vágta rá
Kelemen.
- De olyan messze
van… - sóhajtott nagyot Géza és fáradtan, lemondással teli
módon belekortyolt az addig előtte álló, kissé maszatos pohárban
lévő „tablettás borba”.
- Mé’ hun’
mész? – szólt bele a hevenyészett beszélgetésbe a szomszédos
asztalnál üldögélő szakállas pasas akadozó nyelve.
A hirtelen jött közbeszólástól
Géza a delíriumban úszó, kócos, fogatlan ipsére meredt. Más
helyzetben azt válaszolta volna: „Mi közöd hozzá?! Köcsög!”,
de aznap este nem volt kedve verekedni, így egy lényegesen
szolidabb verziót választott.
- A Négyesen
megyek be. Az a legrövidebb – közölte, majd látványosan újból
belekortyolt italába, amivel a beszélgetés lezárását szerette
volna jelezni.
- Az a hülyeség!
– válaszolta az asztalnál üldögélő hapsi.
- Mer’? – kezdte taknyát felszívni
Géza.
- Mer’ a
Nagykereszti földúton sokkal rövidebb! – erősködött a
szakállas, ápolatlan pasas.
- Szerintem meg az
a hülyeség! – vette vissza a szót kéretlenül Kelemen, akit
felettébb zavart, hogy beleszólnak barátjával folytatott elmés
beszélgetésébe – A régi homokbánya felé a legrövidebb!
- Áh! –
legyintett a szakállas – A homokbánya baromság! Ha már arra
akarsz elindulni, akkor inkább a régi tölgyes felé kell menni!
- Na, ne mond már!
Egész életemben itt éltem, úgy ismerem a környéket, mint a
tenyeremet! – kötekedett ingerülten Kelemen – Higgyed el, hogy
a homokbánya felé a legrövidebb!
- Akármit mondasz,
akkor is nekem van igazam! – vágott lesajnáló arckifejezést a
szakállas és lefitymálóan felhúzta vállát – Mérd le és
rájössz!
- Méregessen téged
a hóhér! - engedte ki a hangját Kelemen, miközben kihúzta magát
– És a nagy büdös frászt van neked igazad! A homokbánya felé
a legrövidebb és kész! Ne akard nekem megmagyarázni, hogy jobban
tudod, mer’ nekem van igazam!
Érezve a kialakuló puskaporos
hangulatot, Fecóka kék-fehér kockás flanelingébe törölve
mosogatástól nedves kezét, majd igyekezve humorral elütni a
helyzetet, közbeavatkozott:
- Szerintem akkor a
legrövidebb az út, ha iderendelsz egy helikoptert! – mondta a
pultos, miközben vigyorogva előre dőlt.
- Mé’? –
ráncolta össze homlokát Géza a kijelentéstől meghökkenve.
- Jaj! Te idióta!
Nem jártál sose matekórára?! – kezdett ismét szerepelni a
szakállas, asztalnál ülő férfi, mire Géza szúrós pillantása
volt a jutalma – Két pont között a legrövidebb távolság az
egyenes. A helikopter meg tud egyenesen repülni!
- Blabla! A
homokbánya felé akkor is rövidebb! – kötötte az ebet a karóhoz
Kelemen.
- De én tudok még
annál is rövidebbet! – überlte a hallottakat Fecóka, mire
vendégei elcsodálkozva felé fordultak.
